Rólam
Gyerekkorom óta érdekelt, hogyan működnek a dolgok. Mindent, amit csak szét lehetett szedni, szétszedtem, hogy kiderítsem. Műhelyben nőttem fel: a Drevené kazety műhelyt apám alapította az évezred elején, én pedig már általános iskolásként segítettem neki. Előbb abban, amire egy gyerek keze képes, később a fészkekkel, a bélésekkel és az összeszereléssel. A mesterséget úgy tanultam, ahogy a legjobban lehet: munka közben, valakitől, aki érti.
A fa és a fém mindkét ágon ott van a családomban: az egyik nagyapám asztalos, a másik kovács volt. Talán ezért az általános iskola utolsó évében a fa mellé a fémet is felvettem: a kovácsolást, az első saját készülékeket és egyszerű gépeket, amelyeket azért építettem, mert szükségem volt rájuk. Ebből maradt meg egy szokásom, amely ma is megvan: ha egy szerszám nem létezik, vagy nem elég jó, megépítem magamnak.
2017-ben gépészmérnöki tanulmányokba kezdtem. Az egyetem megadta azt, amit a műhely nem tudott: CAD-et, CAM-et, elektrotechnikát, automatizálást. Mindezt visszavittem a műhelybe. Abbahagytam, hogy a gépeket szemmértékre hegesszem össze, és elkezdtem megtervezni őket: szalagcsiszolót, hajlítógépet, régi gépek felújítását, amelyeket érdemes újra életre kelteni.
A Drevené kazety műhelyben több mint tizenöt éve dolgozom. Egyes kazettákat és evőeszközládákat ma teljes egészében én készítek – a fát, a vereteket és a belsőt is, az első vágástól az utolsó csavarig. Az evőeszközládák bőrrel bevont belseje a saját kézjegyem.
2020-ban megalapítottam a saját márkámat. Irija a szlávok paradicsoma – hely, ahol a dolgok nem öregszenek. Egy név alatt akartam egyesíteni mindazt, amit csinálok, és ami nem fér bele a kazettákba: az öntött sárgarezet, a kovácsolt acélt, a tömörfa bútort, a gépeket.
Referenciák
Darabok ügyfeleknek Bécsben, Csehországban és Szlovákiában. Az ügyfelek nevét nem közlöm.